Hajlamos vagyok néha kicsit elszámolni magam a bejgliket illetően, ezért rendszerint irdatlan mennyiség töltelék, avagy tészta marad ki a végén, de a persze a kettő egyszerre sosem! Ha nem fáradtunk még el kellően a bejgligyártásban, valamint sajnáljuk kidobni a maradék tölteléket, erre a helyzetre szolgálhat mentsvárként a flódni! Ebben az egyetlen parányi süteményben ugyanis egyszerre található meg az összes olyan töltelék, ami az ünnepi asztalon helyet foglaló, fél napig készülő bejglitársaiból sem hiányozhat. Micsoda hedonizmus ez kérem szépen! Jaa..és döntésképtelen emberkéknek /jelen!/ IS különösen ajánlott!

Hozzávalók:

A tésztához:

• 500 g Mester család süteményliszt
• 250 g Liga laktózmentes vaj
• 3 db tojás+1 a kenéshez
• 1 csipet só
• 80 g nyírfacukor
• 0,5 dl laktózmentes tej
• 1 evőkanál tejföl

Diótöltelék:

• 25 dkg darált dió
• 1 marék mazsola
• 1,5 dl tej
• 2 evőkanál por alapú eritrit

Máktöltelék:

• 25 dkg darált mák
• 1 marék mazsola
• 1 db bio citrom reszelt héja
• 1,5 dl tej

Almás töltelék:

• 4-5 db közepes alma
• ½ citrom leve
• 1 kávékanál őrölt fahéj
• 1-1,5 dl víz

• 1 üveg diabetikus szilvalekvár

A lisztet elmorzsoljuk jó alaposan a vajjal.  A tojásokat az édesítőszerrel habosra keverjük, majd a lisztes keverékhez adjuk. Hozzáadjuk a csipet sót, a tejfölt, majd elkezdjük adagolni a tejet is. A tésztát folpackba csomagolva ½ -1 órára hűtőbe tesszük. Ezalatt elkészítjük a töltelékeket. Én fehérbor helyett tejet használtam hozzájuk, mivel a vendégseregben elég szép számmal voltak gyerekek is.

A darált diót összekeverjük az édesítőszerrel és a mazsolával. A tejet felforraljuk majd a cukros darált dióra öntjük, jól összekeverjük és megvárjuk, hogy magába szívja a tejet. Hasonlóan járunk el a máktöltelékkel is, annyi különbséggel, hogy ott 1 db bio citrom héját is belereszeljük a masszába. Az almatöltelékhez az almákat meghámozzuk, lereszeljük, majd kb. 1-1,5 dl vízben - hozzáadva az édesítőszert, a fahéjat és a citrom levét is- puhára pároljuk, majd leszűrjük. A tésztát 5 egyenlő részre osztjuk, majd kinyújtjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük az első lapot, erre kerül a diós töltelék. Ráborítjuk a következő lap tésztát, ezt máktöltelékkel kenjük meg. A következő tésztalapot is rásimítjuk, erre kanalazzuk az almás tölteléket. A következő lapra kerül végül a szilvalekvár. Ezután befedjük az utolsó lap tésztával is, amit megkenünk tojássárgájával, hogy szép fényes legyen és már mehet is be a sütőbe. 180 fokon, kb 40 percig sütjük, amíg szép aranybarna nem lesz a teteje. Jó étvágyat!

Őszintén szólva, amióta csak az eszemet tudom, Szenteste nálunk mindig halászlé került az ünnepi asztalra. Sajnos pár éve, amikor is kiderült ez a fránya ételallergiám, a magas hisztamin tartalom miatt a halaknak és egyéb tengeri herkentyűknek is búcsút kellett intenem. Tavaly készítettem először borlevest, főként praktikussági szempontoktól vezérelve, miután az ipari mennyiségű habcsókból kimaradt temérdek tojássárgája sorsa állandó fejtörést okozott (rántotta meg ugyebár mégsem illik túlságosan bele a karácsonyi menübe) . Tehát amellett, hogy igazi értékmentő ez a recept, rendkívül ízletes, ráadásul az egész lakást megtölti a kellemes mézeskalácsos, fűszeres illat a főzése közben. Akkor se essünk kétségbe, ha elsőre nem sikerül tökéletesen, a jókedv tőle mindenképp garantált!

Hozzávalók:

• 6 dl édes fehérbor
• 3 dl víz
• 15 dkg eritrit
• 1 marék mazsola
• 7 tojás sárgája
• 1 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék (igen, idén nagyon rácuppantam erre a fűszerkeverékre és lassan már tényleg mindenbe teszek belőle)
• ½ citrom leve
• Növényi, laktózmentes tejszínhab

A bort a vízzel feltesszük a tűzre, hozzáadjuk a citromlevet, majd beleszórjuk a mazsolát és a fűszerkeveréket is. Kb 2-3 percig forraljuk. Ezalatt a tojások sárgáját habosra keverjük az édesítőszerrel, majd óvatosan (érdemes lejjebb venni a gázt a művelet előtt), folyamatos kevergetés mellett a borba öntjük. Addig keverjük, amíg be nem sűrűsödik. Tejszínhabbal, mazsolával megszórva tálaljuk. Jó étvágyat!

Bár sokan azt mondják, hogy a hagyományos muffin, annyira egyszerű, hogy még a kezdő háziasszonyok is könnyedén elboldogulnak vele, sőt igazi mentőötlet, ha valaki gyorsan szeretne összedobni egy kis édességet! Én bizony töredelmesen bevallom, előfordult már, hogy meggyűlt a bajom vele! Többször történt már, hogy annyi minden nyalánkságot szerettem volna belepakolni a tésztájába, hogy szegény képtelen volt megemelkedni, én pedig ijedten kémleltem a muffinpapír aljában heverő alig egy centiméter vastagságú kis süteményemet. Az ilyen helyzetekre nyújt segítséget, ha „cupcake-t” varázsolunk varázsolunk a kissé félresikerült muffinunkból! (váltig állítom, hogy a feltalálójának is pont ezen okból pattanhatott ki a fejéből) Számtalan formában elkészíthető, most az ünnepek közeledtével egy mézeskalácsos-csokis változatát sütöttem meg a családnak!

A tésztához:

• 2 csésze Mester süteményliszt
• 3 evőkanál xilit
• 1 evőkanál holland kakaópor (cukrozatlan)
• 2 tojás
• 2 evőkanál olívaolaj
• 1 pohár laktózmentes joghurt
• ½ tábla glutén- és laktózmentes csokoládé
• 1 csapott teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
• 1 kávékanál sütőpor
• 1 kávéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só

A vajas krémhez:

• 200 g Liga laktózmentes vaj
• 100 g por alapú eritrit

A lisztet a sütőporral, a szódabikarbónával, a kakaóporral, a fűszerkeverékkel és a csipet sóval összeszitáljuk. A 2 tojást habosra keverjük az édesítőszerrel és az olívaolajjal, majd a száraz hozzávalókhoz öntjük. Hozzáadjuk a joghurtot is, majd jól alaposan elkeverjük a masszát (akár kézi mixerrel is). A csokoládét apróra eldaraboljuk és azt is hozzáforgatjuk. Ezután a papírformákba adagoljuk a tésztát, kb. a ¾-éig töltjük meg őket. Előmelegített sütőben, 180 fokon tűpróbáig sütjük. Ezalatt a szobahőmérsékletű vajat kikavarjuk a por alapú édesítőszerrel jó alaposan, majd kb. 10 perce a hűtőszekrénybe tesszük. Utána habzsákba töltve a kihűlt (!) muffinokra nyomjuk a vajas krémet és már csak az alkalomhoz illő díszítés marad hátra. Jó étvágyat!

A zserbó az egyik kedvenc süteményem, főként így Karácsony tájékán! Elkészítését illetően az egyetlen visszatartó tényező, hogy kicsit sok időbe telik és valljuk be így a Karácsony előtti készülődés, ajándék és favásárlás kellős közepette, sok mindenünk van, de időnk az vajmi kevés. (Ráadásul  én személy szerint hibáimból nem tanulva, újra és újra tanulásra adom a fejem, így az ünnepek jelentős része az ijesztően vastag  tankönyvek feletti görnyedéssel telik). :D Ezért is örültem annyira, amikor egy kedves ismerősömnél először találkoztam ezzel a süteménnyel. Eredeti társához képest sütés nélkül, villámgyorsan elkészül, ennek ellenére mégis igazi zserbós ízvilágot varázsolhatunk vele az ünnepi asztalra.

Hozzávalók:

• 20 dkg darált glutén- és laktózmentes keksz
• 10 dkg darált dió
• 1/2 marék aszalt sárgabarack, apróra felkockázva
• 3-4 evőkanál diabetikus sárgabaracklekvár
• 1 evőkanál por alapú eritrit
• 1 tábla glutén- és laktózmentes étcsokoládé
• 3 evőkanál olívaolaj

A darált kekszet, a darált diót, a felkockázott aszalt sárgabarackot és az édesítőszert összekeverjük, majd hozzáadunk annyi lekvárt, hogy jól formálható masszát kapjunk és ezután golyókat készítünk belőle. A golyócskákat egy sütőpapírral bélelt tálcára helyezzük és ½ órát a hűtőszekrényben dermesztjük. Addig gőz felett a felhevített olívaolajon felolvasztjuk - folyamatos kevergetés mellet- a felkockázott csokoládét, majd egy villa segítségével beleforgatjuk a golyókat, megszórjuk a tetejét darált dióval és 1-2 órára visszatesszük a hűtőszekrénybe. Jó étvágyat!

Ezt a végtelenül egyszerű, mégis ízletes süteményt készíthetjük aszalt gyümölcs válogatásból, de egyenként mi is összevadászhatjuk a belevalókat az ízlésünknek megfelelően, tényleg csak a fantáziánk szab határt. Aki a kicsit savanykásabb, kevésbé tömény ízvilágot kedveli, előnyben részesítheti az aszalt vörösáfonyát és szilvát, az édesszájúak ugyanakkor ne sajnálják belőle a kandírozott ananászt, a mazsolát, de a cukrozott narancshéj - amit egyébként otthon is könnyedén elkészíthetünk- is remek hozzávaló lehet, de csokoládédarabokkal is nagyszerű. Tehetünk bele különböző magvakat, diót, mandulát, akár kesudiót is. Nálunk a család nagy kedvence, már-már szállóigévé vált az utóbbi években így ünnepek előtt, hogy „nincs Karácsony Kevin.…akarom mondani gyümölcskenyér nélkül”! :D

Hozzávalók:

• 50 dkg Mester család süteményliszt
• 40 dkg Liga laktózmentes vaj
• 8 evőkanál laktózmentes tej
• 40 dkg por alapú eritrit + 1 evőkanál a tetejére
• 5 tojás
• 15 dkg (gluténmentes) kandírozott gyümölcs mix
• 10 dkg mazsola
• 1 evőkanál aszalt vörösáfonya
• 1/2 marék dió összetördelve
• 1 kávéskanál sütőpor
• 1 kavéskanál szódabikarbóna
• 1 csipet só

A tojásokat habosra keverjük az édesítőszerrel, hozzáöntjük a tejet, majd a szódabikarbónát, sütőport és a csipet sót is beleforgatjuk. Ezután hozzáadjuk a lisztet is és kézi robotgép segtségével alaposan összedolgozzuk. Ezt követően beleszórjuk a kandírozott gyümölcsöket, a diót és a mazsolát is és alaposan összeforgatjuk. Sütőpapírral bélelt vagy kivajazott formába öntjük és 180 fokon, kb 45-50 percig (tűpróbáig) sütjük. Ha kihűlt, a maradék eritrittel –akár egy szűrő segítségével- meghintjük a tetejét. Jó étvágyat!

A receptet Vizler-Bokréta Veronika oldalán találtam és Karácsony óta már számtalanszor elkészítettem. Az eredeti recepthez képest én annyit változtattam „csokifüggőségem” okán, hogy kakaópor helyett olvasztott csokoládét használtam.  Ízre így számomra egyfajta átmenetet képez a csokis puszedli és a brownie között. Régóta szemeztem már ezzel a süteménnyel, Londonban élő ismerőseim ugyanis már ódákat zengtek róla. Náluk roppant találóan a "snowcookie", azaz "havas süti" névvel illetik.:)

Hozzávalók:

• 170 gr Mester süteményliszt
• 6 gr sütőpor
• csipet só
• 100 gr por alapú eritrit + további 2-3 evőkanál belőle a forgatáshoz
• 2 db M-es méretű tojás
• 100 gr Liga  
• 1 tábla glutén- és tejmentes étcsokoládé

 A lisztet, a csipet sóval, az édesítővel és a sütőporral összekeverjük. Gőz felett felhevítjük a margarint (egyéb zsiradékot, például olívaolajat is használhatunk hozzá, majd belekockázzuk a csokoládét is. Folyamatosan kevergetjük, amíg szépen felolvad. A száraz hozzávalókhoz öntjük, beleütjük a tojásokat, majd alaposan összedolgozzuk. A tésztából vizes kézzel gombócokat formázunk, majd a por alapú édesítőbe forgatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket, majd 200 fokon 10-15 perc alatt készre sütjük. Jó étvágyat!

Recept innen:

http://www.glutenmentesovezet.hu/sutemenyek-edessegek/pofeteg-keksz-30-perc-alatt/47611/

Korábban ördögtől való dolognak tartottam és rettegtem a mézes süteményektől, amik valahogy soha nem voltak halandóak megpuhulni, hiába kísérleteztem számtalan praktikával. Ezt a receptet a Mester család mézes süteménylisztjének hátulján találtam pár éve, és egy kis változtatással ugyan, de azóta elmaradhatatlan desszert nálunk így az ünnepekben. Nagyon mézes, nagyon fűszeres és (másnapra) nagyon puha.

Tészta:

• 50 dkg Mester mézes süteményliszt
• 20 dkg méz
• 10 dkg nyírfacukor
• 5 dkg Liga laktózmentes margarin
• 1 evőkanál laktózmentes tej
• 1 tojás
• 1 kávéskanál sütőpor
• 1 késhegynyi szódabikarbóna
   csipet só
• 1 kávéskanál mézeskalács fűszerkeverék

Töltelék:

• 250 ml mandulatej/laktózmentes tej
• 1 evőkanál porrá őrölt nyírfacukor
• 2-2,5 evőkanál rizsdara
• egy csipet só
• 10 dkg Liga, laktózmentes margarin
• 1 üveg diabetikus sárgabarack lekvár

Csokimáz:

• 1/2 tábla glutén-, laktózmentes, diabetikus csokoládé
• 3 evőkanál olívaolaj

A lisztet az édesítőszerrel, a sütőporral, a szódabikarbónával és a csipet sóval összeszitáljuk. A tojást habosra verjük, majd a felolvasztott vajjal, a mézzel és a tejel együtt a száraz hozzávalókhoz adjuk és mindezt jól összegyúrjuk. Folpackba csomagolva 1 óráig hűtőben pihentetjük a tésztát, addig van időnk a romokat is eltakarítani. Ezután kilisztezett deszkán a tésztát kinyújtjuk és 4 egyforma méretű téglalapot vágunk belőle (az egyik lehet egy picivel nagyobb, az lesz majd a legalsó lapunk) Egy tepsi hátuljára sütőpapírt helyezünk, majd egyenként megsütjük rajta a lapokat, előmelegített sütőben 180 fokon, kb 10 perc alatt. Eközben a tejet felforraljuk az édesítőszerrel és a rizsdarát folyamatos kevergetés mellett beleszórjuk, amíg be nem sűrűsödik a tejbegrízünk. Hagyjuk kicsit hűlni, majd beleforgatjuk a szobahőmérsékletű laktózmentes margarint is. Ezután elkezdhetjük a rétegezést: a legalsó tésztalapot megkenjük a tejbegrízünkkel, majd leborítjuk a következő lappal, amire baracklekvár kerül. A következő szintre ismét egy adag tejbegrízt simítunk, majd ismét egy lap tészta következik. Ha ezzel megvagyunk, elkészítjük a tetejére a csokimázat (Gőz felett felhevítünk 3 evőkanál olívaolajat, majd beletördelünk kb fél tábla csokoládét. Addig kevergetjük, amíg el nem kezd sűrűsödni.), amit óvatosan rásimítunk a tetejére és már mehet is a süteményünk a hűtőbe. Mi pedig elégedetten hátradőlhetünk, bekanalazhatjuk a maradék tejbegrízt és várhatjuk, hogy a következő napra szépen összeérjenek az ízek és egy omlós, mennyei süteményt tálalhassunk az ünnepi vacsorához! Jó étvágyat!