A pizza az egyik olyan étel, ami a régi, „mindenevő” korszakomból leginkább hiányzik. Ebben a nagy hőségben igyekszem minél kevesebb időt a tűzhely mellett tölteni, főképp tészta dagasztásával. Malena oldalán találtam ezt az egyszerű, sütőporos pizza receptet, amit kisebb változtatásokkal rögtön el is készítettem. A feltét természetesen opcionális, azóta készítettem már tejfölös-fokhagymás alappal (sajnos nem voltam elég gyors és befalták mire lefotózhattam volna J ), sonkával, ananásszal, illetve egy szalámis-kukoricás változatot is kreáltam.

Recept innen: http://malenakonyhaja.blogspot.hu/2017/02/klari-sutoporos-pizzaja.html

Hozzávalók:

• 150 gr Mester házi kenyérliszt 
• 5 gr só 
• 2 gr sütőpor (vagy szódabikarbóna)
• 125 ml langyos víz
• 1 ek olívaolaj
• 1 teáskanál laktózmentes, szobahőmérsékletű vaj
• 1 teáskanál szárított oregánó

A feltét nálam most:

• Mester család glutén és tejmentes pizzaszósz alap
• 15 dkg laktózmentes sajt
• 1 zacskó Szarvasi laktózmentes mozzarella
• 2 db paradicsom

A tészta száraz hozzávalóit összekeverjük, majd hozzákeverjük a vizet és az olajat és jó alaposan összegyúrjuk. Sütőpapírral bélelt tepsiben kör alakúra simítjuk. A pizzaszósz a tasak hátoldalán szereplő leírás alapján készült: „A zacskó tartalmát 2,5dl vízzel csomómentesre keverjük, 3 percig pihentetjük, utána azonnal felhasználható.” Megkenjük a szósszal a tésztát, rákarikázzuk a megtisztított paradicsomot, majd 180 fokos előmelegített sütőben kb 20 percig sütjük. Ezután kihúzzuk, rászórjuk a reszelt sajtot és a mozzarella golyókat is rádobáljuk, majd további 10-15 percre visszatoljuk a sütőbe. Jó étvágyat!

• 3 dl laktózmentes tej
• 6 evőkanál No carb daramix
• 1 dl víz
• 1 csipet só
• 1 púpozott evőkanál nyírfacukor
• 1 evőkanál laktózmentes vaj
• 3 tojás

Régebben gyakran készítettem reggelire/vacsorára grízfelfújtat, ha a jól megszokott tejbegríz már mindenkinek a fülén folyt ki, természetesen akkor még búzadarából. Sajnos a „mentesített” változattal még nem sikerült olyan szép, magas felfújtat készítenem, mint hajdanán, de ízre tökéletes mása így is. A tejet a vízzel feltesszük forrni, a nyírfacukorral, egy csipet sóval. Mielőtt elkezd forrni, hozzáadjuk a vajat. Ha forr, lassan adagolva beleszórjuk a darát. Addig kevergetjük lassú tűzön, amíg sűrű tejbegrízt nem kapunk. A barackot megmossuk, kimagozzuk és felkockázzuk. A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük. Ha kihűlt a tejbegrízünk, elkeverjük a felvert tojások sárgájával, majd a tojásfehérjét is óvatosan hozzáforgatjuk a gyümölccsel együtt. Kivajazott tepsibe öntjük, 180 fokon, körülbelül 40 percig sütjük, amíg pirulni nem kezd a teteje. Jó étvágyat!

Egy kis kedvcsináló, a fiúk ugyan a búzadaráról énekelnek (ők még ezek szerint nem gluténérzékenyek). :)

https://www.youtube.com/watch?v=iYiuthNVMOY

Az én sztorim 2014 novemberében kezdődött.

Túl egy szakításon, - amiből tulajdonképpen jól jöttem ki, hiszen a közös macskánk kizárólagos felügyeleti, ellátási és minden egyéb joga és kötelezettsége rám szállt – éppen államvizsgára készültem a jogon. Sorstársaim jól tudják, hogy ebben a helyzetben ötször kell átélni egy normális ember által választott szak végével járó feszültséget. A lassan az egész lakást elborító jegyzethalmokról, több kilós könyvekről – amik néha orvul a fejedre esnek a szekrény tetejéről – már nem is beszélve. Külsőre kezd a polgártárs zombi jelleget felölteni, úgymint véreres, tikkelő szemek, fekete karikák, hamuszín arc, kissé darabos mozgáskultúra. Amikor a családtól azt hallod, de már csak fél füllel (a másik már begyulladt a picinykét legyengült immunrendszeredtől), hogy „talán hagyni kéne a fenébe az egészet”, kicsit beléd költözik a remény, hogy megmenekülsz, de aztán rájössz, hogy nem gondolták ezt komolyan. Tehát megy minden tovább. Ezt csak azért írtam le, mert meggyőződésem, hogy szoros összefüggésben áll egymással a stressz (bármilyen okok is váltják ki) és az allergia kialakulása.

Az első allergiával kapcsolatos élményem is erre az időszakra tehető. Egyik reggel az ágyból kikászálódva úgy éreztem, hogy a számmal el tudom érni az orromat. Erősen gondolkodtam, hogy az elmúlt napokban elborult elmével botoxolásra vetemedtem-e, de mivel nem volt róla emlékképem, hosszú idő után először tükörbe néztem. És tényleg!! Küllemem messze meghaladta az elhíresült Geronazzo Mária által prezentált eredményt. Mivel a szám méretével fordított arányban a szemem kezdett összeszűkülni a duzzadástól nőnemű felmenőim nem bírták tovább átalakulásomat és kocsiba rángattak: Irány a bőrgyógyászat felkiáltással!

Mondanom sem kell, hogy már a bejáratnál belém szúrtak egy elefántot is egérré változtató kalcium injekciót, amivel azt hittem letudtuk a dolgot. Az orvos azonban egy kicsit továbbgondolta ezt, és azzal a lendülettel hívta a szomszéd utcában lévő mentőállomást. Az időközben felszívódott hatóanyagtól jelentősen szedált állapotomban közöltem, hogy sietnem kell, mert nekem fél óra múlva az egyetemen van jelenésem. Hát mit mondjak, volt nagy derültség, és az ekkorra megérkezett mentősök már raktak is a szirénázó autójukba. Az egész napos vizsgálgatás eredményeként közölték, hogy nagy valószínűséggel az előző nap elfogyasztott gombapörkölt váltott ki ilyen reakciót és jó lenne, ha kiiktatnám a menüsoromból. Megjegyzésemre, miszerint az egyik kedvenc ételem, nagy virgoncan megjegyezték, hogy így legalább a gombamérgezést kiiktathatom az életemet fenyegető veszélyforrások közül.

Ez volt tehát az első randink az allergiával, ami első alkalomhoz illően elég szolid és visszafogott volt.

De mint, tudjuk „lesz ez még így se”! Folyt köv.

• 1 db sárgadinnye
• 2 dl laktózmentes tej
• 1 dl laktózmentes habtejszín
• 1 teáskanál eritrit ( a dinnye édességétől függően változhat)
• 1 teáskanál felaprított bazsalikom
• ½ kávéskanál őrölt fahéj
• növényi tejszínhab a díszítéshez

A dinnyét félbevágjuk, megszabadítjuk a magoktól, majd kikaparjuk a húsát. A többi hozzávalóval együtt turmixgépbe tesszük. Növényi tejszínhabbal tálaljuk, akár a kivájt dinnye héjába. Jó étvágyat!

Az egyik legfinomabb, legcsokisabb amerikai sütemény, ami pillanatok alatt elkészül és ha egy kis cukkinivel is felturbózzuk, még a napi zöldségfogyasztásunkat is letudhatjuk, miközben ezt a csupacsokis nyalánkságot majszoljuk. Elsőre talán szürreálisnak tűnhet, hogyan  kerülhet cukkini egy süteménybe, de én kifejezetten szeretem vele feldobni a desszerteket, mivel az ízén egyáltalán nem érződik, viszont sokkal lágyabb, szaftosabb (és nem mellesleg egészségesebb) tésztákat lehet a segítségével produkálni.

• 1 kisebb cukkini
• 10 dkg Mester család süteményliszt
• 10 dkg diabetikus étcsokoládé
• 2 evőkanál laktózmentes vaj
• 1 evőkanál laktózmentes tej vagy meggybefőtt leve
• 4 tojás
• 1 púpozott evőkanál cukrozatlan holland kakaópor
• 1 kavéskanál sütőpor
• 10 dkg xilit
• 1 csipet só
• 1 bögre magozott meggy
• 1 kávékanál csokis meggy aroma (elhagyható)

Egy tálban összekeverjük a lisztet, sütőport, édesítőszert , kakaót és a csipet sót. A cukkinit meghámozzuk, apró lyukú reszelőn lereszeljük. A tojásokat habverővel habosra verjük. A vajat felolvasztjuk gőz felett, majd beleszórjuk a felkockázott csokoládét. Ha felolvadt, a tejjel/befőtt levével együtt a tojáshoz keverjük és további 1-2 percig habosítjuk. Ezután a száraz hozzávalókhoz öntjük, beleforgatjuk a cukkinit is. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük a masszát, megszórjuk a magozott meggyel, majd 180 fokon addig sütjük, amíg a teteje repedezni nem kezd (kb. 15 perc). Jó étvágyat!

Hozzávalók:

• ½ bögre szobahőmérséklet vaj
• 1 kávéskanál vanília aroma
• 1 csipet só
• 1 teáskanál szárított levendula
• 2 bögre Mester család süteményliszt
• 1 kávéskanál citromlé
• 1 csapott kávékanál sütőpor
• 1 tojás

Elkészítés:

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd a masszából golyókat formázunk és sütőpapírral bélelt tepsibe lapítjuk őket. Megszórjuk a szárított levendulával, majd 180 fokon, kb. 20 percig sütjük, amíg az alja pirulni nem kezd. Egy kis aszalt sárgabarackkal megbolondítva még ízletesebb. Jó étvágyat!

Szaftos, de mégis ropogós, villámgyors, telis tele gyümölccsel…. Igen, ez a méltán népszerű crumble, ami szerintem ebben a kánikulában a legjobb választás, ha egy kis édességre vágyunk. Az eredeti receptre Jamie Oliver oldalán leltem rá, még évekkel ezelőtt, azóta is előszeretettel készítem el ezt az angol süteményt szezonális gyümölcsökkel, természetesen egy ideje „mindenmentesítve”.

Hozzávalók:

• 100 g xilit
• 100 g Mester család süteményliszt
• 80 g darált dió
• 1 késhegynyi sütőpor vagy szódabikarbóna
• 100 g hideg vaj

Töltelék:

• 1 teáskanál xilit por
• 1 csipet fahéj
• 1 csipet őrölt szegfűszeg
• 50 dkg sárgabarack

Kenéshez:

• laktózmentes vaj

Elkészítés:

A szép, érett barackokat megmossuk, kimagozzuk, félbevágjuk, lefelé fordítva egy kivajazott sütőtálba fektetjük, meghintjük a fűszerekkel összekevert édesítővel. A lisztet, xilitet, darált diót, valamint a sütőport összekeverjük, hozzámorzsoljuk a vajat, majd rászórjuk a gyümölcsre. A tálat lefedjük alufóliával (hogy a gyümölcs levet eresszen), majd 180 fokon, 20 percig sütjük. Ekkor eltávolítjuk az alufóliát és további 5-10 percre visszatoljuk a sütőbe, amíg a tészta kicsit megpirul. Növényi tejszínhabbal, fagyival tálaljuk. Jó étvágyat!

Mivel a hétköznapokon elég kevés húst fogyasztok, ezért az utóbbi időben - mióta rájöttem, hogy egyáltalán nem ördögtől való dolog és már nem  forgatom tanácstalanul a kezemben a boltok polcai előtt - gyakran kerül itthon az asztalra tofu, ami rendkívül gazdag fehérjében (ugyanakkor szénhidrátban annál szegényebb, ami szintén nem hátrány), vegetáriánus étrendben kedvelt húspótló. Különböző ízesítésben kapható, füstölt, bazsalikomos, illetve jelen esetben a chilis változat, amiket a magam részéről jobban kedvelek, mivel a natúr tofut semleges íze miatt erőteljesebben kell pácolni, fűszerezni. Számos felhasználási módja ismert, fogyaszthatjuk kirántva, készülhet belőle pörkölt, leves, de akár sütemény is. Az ízét talán a házi sajthoz tudnám a legjobban hasonlítani.

• 180g Lunter gluténmentes chilis tofu
• 2 evőkanál kukoricaliszt
• 1 kávéskanál szárított oregánó
• só, bors
• olívaolaj a sütéshez
• 1 fürt koktélparadicsom
• 1 zacskó laktózmentes Szarvasi mini mozzarella

A tofut kicsit leitatjuk a levétől, majd felkockázzuk. Egy tálban összekeverjük a lisztet, oregánót, sót, borsot (egyéb fűszerek is használhatók ízlés szerint). A tofu kockákat beleforgatjuk a lisztes keverékbe, majd bő, forró olajban mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Egy másik serpenyőben egy kanál forró olívaolajban kicsit megfonnyasztjuk a paradicsomokat, pár másodpercig megforgatjuk benne a mozzarella golyókat is. Jó étvágyat!

A „Kész átverés show” hangulatát varázsolhatjuk körénk, ha a családunknak vacsorára beígért tükörtojás helyett ezt a sütit szolgáljuk fel. Nem árt, ha kéznél van a telefonunk is, hogy egy jó fotót készíthessünk róluk. Természetesen nálunk is megkapták a tükörtojásukat, mielőtt a lincs hangulat felütötte volna a fejét. A nasisütinek pedig mindenki nagyon örült.

Tésztához:

• 30 dkg Mester család süteményliszt
• 15 dkg Liga laktózmentes margarin (szobahőmérsékletű)
• 2 csapott evőkanál xilit
• 1 csapott kávéskanál sütőpor
• 2-3 evőkanál laktózmentes tej

Töltelékhez:

• 1 csomag Haas kókuszízű pudingpor
• ½ liter laktózmentes tej
• 1 evőkanál xilit
• pár szem kevésbé érett, kisebb sárgabarack (a konzerv még jobb)

A lisztet a sütőporral, az édesítővel összekeverjük, majd hozzámorzsoljuk a vajat is. 2-3 evőkanál laktózmentes tejjel tésztával gyúrjuk. Nagyban függ a liszt fajtájától, hogy mennyi folyadékot vesz fel.  A tésztával szép vékonyan kibéleljük a kivajazott formákat, majd 180 fokon, 15-20 perc alatt készre sütjük.  Eközben a  pudingporból , ½ liter tejből és az eritritből sűrű pudingot főzünk. Ha megsültek a kosárkáink, betöltjük a pudinggal őket és egy fél sárbarackot nyomunk a közepébe. Célszerű iziben elfogyasztani, a puding egy kicsit eláztatja a tésztát. Jó étvágyat!

Sokan nem tudják, hogy a levendula nem csak dísznövényként, a molyok elleni küzdelemben lehet segítségünkre, de a fűszer-, és gyógynövény szerepe sem elhanyagolható. Kiválóan párosítható gyümölcsökkel, limonádéba, lekvárba, süteménybe csempészve is igazán különleges, pikáns ízhatást érhetünk el vele.

Hozzávalók:

• 8-10 nagyobb sárgabarack
• 1 kavéskanál szárított levendula (kb 2 szál)
• 2 evőkanál xilit (a barack érettségétől/édességétől függően több is kellhet)
• 1 csipet őrölt fahéj
• pár csepp citromlé
• 200 ml laktózmentes főzőtejszín
• 1 evőkanál rizsliszt

Elkészítés:

A barackot megmossuk, kimagozzuk, felkockázzuk (aki szeretné, meg is hámozhatja a barackot, ennek legegyszerűbb módja, ha forrásban lévő vízbe, majd ezután hideg vízbe mártjuk, így könnyedég lehúzható a héja), majd feltesszük főzni annyi vízben, ami jócskán ellepi. Hozzáadjuk az édesítőt, fahéjat, citromlevet és a szárított levendulát. Addig főzzük, amíg a barack meg nem puhul, ekkor a tűzről lehúzva botmixerrel pürésítjük, majd visszatolva a tejszínben csomómentesre kevert liszttel besűrűsítjük. Lehűtve, tejszínhabban tálaljuk. Jó étvágyat!